A nap zaja elúszik messzire, lépek s mintha suttogásban járnék, fut macskatalpain a tompa fény, halvány árnyat szűl a vastag árnyék. Régi halottaimnak húsa fű, fű és virág s mindenhol meglelem; vékony illatukkal álldogálok, s oly megszokott immár a félelem. Fodrozó füst az ákácok sora, a hallgató sötét rájukhajolt, előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. Esti béke, téged köszöntelek, az úton nehéz napom pora száll; lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál. Aludj Mindig gyilkolnak valahol, lehunyt pilláju völgy ölén, fürkésző ormokon, akárhol, s vígaszul hiába mondod, messzi az! Sanghaj, vagy Guernica szivemhez éppen oly közel, mint rettegő kezed, vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most, ne nézz a földre sem, aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s ezüsttel hinti be az elbukó vad árnyakat. 1937 Éjszaka Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon; csönd van a házban, az éber egér se kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár, alszik a holdban a láng, hideg érem az égen; fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
(1936); Meredek út (1938); Válogatott versek (1940); Naptár (1942) Tanulmánya: Kaffka Margit művészi fejlődése (1934) Prózai munkája: Ikrek hava (1940) Posztumusz kötete: Tajtékos ég (1946) Műfordításai: Apollinaire versei (Vas Istvánnal közösen, 1940); La Fontaine meséi (1942); Orpheus nyomában (1943); Karunga, a holtak ura (néger mesefordítások, 1944) 2016 2015 2013 2010 2009 2003 2002 2000 1999 1994
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 1944 Két karodban Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem. 1941 Változó táj Tócsába lép a szél füttyent és tovafut, hirtelen megfordul s becsapja a kaput. A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják. Összevissza zaj lesz, még a lomb is mormog, épülnek a porban porból kicsi tornyok. Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán, egy mókus pattan át.
Radnóti Miklós költészete valódi nemzeti kincs, szívbemarkoló hagyatékát sokáig kell őriznünk az utókor számára. A tragikus sorsú költő 75 évvel ezelőtt hunyt el. Legbeszédesebb műveivel emlékezünk rá. Himnusz a békéről Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra, merre vagy? hová tüntél e télből, mely rólad papol s acélt fen szívek ellen, – ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról; de jaj, tudunk-e énekelni még? Ó, jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel, didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel, s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt, ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó, és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió!
Nyomtatott kiad�s: [Szentendre]: Interpopulart, 1996 URL: URN:
Radnóti Miklós (Munkásága (Verseit Bori noteszbe irta, Agyőnlöték a… Coggle
325 fénykép élettörténeti sorrendben a gyermekkortól Radnóti temetéséig, a félárva kisfiú és a szerető családban felnövő kislány első éveitől a végig – a válogatásról és a szerkesztésről a Könyvesblogon Krähling Edit irodalomtörténész beszélt, érdemes elolvasni. Dobsinai kirándulás 1926 júliusában. A társaság feltehetőleg Radnóti édesapjának, Glatter Jakabnak itteni rokonsága. Radnóti az autó fellépőjén ül, bricsesznadrágban. Fotó: Jaffa Kiadó Felvidéki kirándulás Krasznahorka várával a háttérben. A kép 1926 nyarán készült, az itt 17 éves Radnóti már egy éve verseket ír. Ekkor már teljesen árva: mint ismert, anyja ikertestvérével együtt a szülőágyban halt meg, az apa, Glatter Jakab pedig a költő 12 éves korában. Az ezután dédnagynéniknél, úgy-ahogy nevelt Radnóti kereskedelmi középiskolásként kezdi el vezetni két verses füzetét, a kék és pepita fedelűt. A 14 éves Gyarmati Fanni. A kép hátoldalán Gyarmati Fanni kézírásával: "Gyarmati Fanny 1926". Fotó: Jaffa Kiadó Ebben az évben ismerkedtek meg Fannival.
Ellenükre élek, - s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád; megjártam érted én a lélek hosszát, s országok útjait; bíbor parázson, ha kell, zuhanó lángok közt varázslom majd át magam, de mégis visszatérek; ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg, s a folytonos veszélyben, bajba n élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám.