A rendező visszatér az önkifejezés alapjához, ahhoz az élményhez, amikor az ember először próbál másképp csinálni valamit, mint a többiek. [2] Megjelennek konkrétan újraforgatott és újraértelmezett filmjelenetek, például a Remény rabjai ból vagy a Fargo ból. Ezek jelentősége az, hogy a narrátor nem képes megismerni a saját múltját, mert minden visszaemlékezést torzít az azóta eltelt idő. Ezért tűnik a múlt filmszerűnek: az első szexuális fantázia akár egy soft-porno, a tinédzserkori szerelem titkos meglátogatása mintha egy szökés lenne egy film noir-ban, Anna pedig pont úgy motorbiciklizik az új pasijával Párizsban, mint ahogy azt az Amélie csodálatos életé ben is láthattuk. A technikai részletek is ráerősítenek a mozaikos hatásra, ugyanis a múltban játszódó jelenetek közül többet 16mm-es szalagra vagy VHS-filmre vettek fel, amitől szemcsés lesz a kép, ezzel a korabeli home-videókat felidézve. A zenei felhozatal is roppant eklektikus, van lip sync Gyöngyhajú lány, dark wave elektro az ijesztő tanárnős montázs alatt, és olyan csilingelős-prüttyögős instrumental, amit meghallva bárhol, bármikor visszaidéződik a film.
Hogy teljes képet kapjunk, figyelmet kell szentelnünk a piros telefonzsinórnak, ami már a VAN -ban is a szülők lakásától vezetett a főszereplő albérletéig. A Rossz versek ben viszont Tamás ugyanezen a zsinóron, a megismert karaktereket felhívva szórja szét a szeretetet a világban azzal, hogy csak ennyit mond: "Maga egy gyönyörű ember, és egy csodálatos személyiség. " A görög mitológiában, mikor Lükosz farkassá válik, elveszíti a beszéd képességét, így kizáratik az emberek közösségéből. A Rossz versek ben a különböző médiumok közötti katyvasz is integrálódik a mágikus realizmusból. A 7 éves Tamás festményére csak legyintenek a felnőttek, "jópofa", mondják, de amikor a fiú elkezd halandzsanyelven beszélni, ő kerül a figyelem középpontjába, és a családtagjai idomulnak ehhez a kommunikációhoz. A bábeli zűrzavar másfelől a Pipihús céghez kapcsolódik, mivel a felsővezetők románul vagy németül beszélnek tolmács nélkül, mintha ezt mindenki értené. Hecikuma-nyelven akkor beszél újra Tamás, mikor mégsem akar reklámfilm-szerződést aláírni, és elszublimál Párizsba.
vígjáték, dráma (2018) Színészek Reisz Gábor Nagy Katica Kovács Zsolt Takács Katalin Seres Donát Prukner Mátyás Prukner Barnabás Hajdu Szabolcs A 33 éves Merthner Tamás magánélete romokban, mert párizsi ösztöndíját töltő barátnője, Anna éppen most szakított vele. Tamás önsajnálatában, a múltjában kezdi keresni a választ arra, hogy a szerelem valóban csak akkor létezik-e, amikor már gyakorlatilag nincs. Magánéleti problémáinak feldolgozása mellett, Tamás emlékeiből ébred rá a mai társadalom elveszettségére is, ezúton kapunk egy rendkívül szubjektív képet Magyarország jelenéről. Bemutatás időpontja 2018. december 27.
Les Films du Balibari | Proton Cinema | Vígjáték | Dráma | 5. 7 IMDb Teljes film tartalma A 30-as évei elején járó rendező, Merthner Tamás magánélete váratlanul darabokra hullik, amikor párizsi ösztöndíját töltő barátnője, Anna szakít vele. Tamás összetörve tér vissza Budapestre, és mivel a jelenben nem talál vigaszt, a múltjába merülve igyekszik választ kapni arra, hogy hol veszítette el önmagát abban a valóságban, ami az elmúlt harminc évben körbevette Magyarországon.
A zenékért ismét a rendező és Csorba Lóránt voltak felelősek. Az Y generációt úgy szokták jellemezni, hogy sehová sem tart – a filmben ez főleg a politikához való abszurd hozzáállásban nyilvánul meg. Például Tamásnak annyi élménye van a politikáról, hogy 7 évesen elájult Antal József beszédén, meg hogy Sztálin hasonlít Arany Jánosra. Az összemosás a mágikus realizmusban nem kíméli a szakrális és a profán közti határt sem. Vali néninek, Tamás "mentorának" temetésén a fiú figyelme egy hangyára terelődik, és amikor a pap majdnem rálép, a fiú fellöki a tisztelendő atyát. Mind a politika, mind a vallás megfosztatik magasztos jellegétől és humor tárgyává lesz, így közelebb kerülve a befogadóhoz. Várjunk még Godotra - az intermedialitásról röviden A Godot Workshoppal készített interjúm nyomán felmerültek bennem a kérdések és gondolatok a posztmodern intermedialitással és identitáskereséssel kapcsolatban. A művészeti ágak vegyítésével és ütköztetésével kísérletező banda két számának a segítségével igyekszem majd szemléltetni eszmefuttatásomat.
A mentális verés hatására megszökik a további kereskedelmi filmgyártás elől, és egyszerre újra Párizsban találja magát. Shrek: egy posztmodern tündérmese Metafikció, hibrid műfajiság, dekonstrukció - csupa olyan terminus, amivel legtöbbször irodalmi- és humántudományos folyóiratokban találkozunk. De hogyan működnek ezek az alkotói eljárások a bölcsészeti fókusz peremén lévő popkultúrában? Egy sokak által ismert és kedvelt animációs alkotás, a segítségével ezeket a kérdéseket járom körül. A szülőket, ahogy a VAN -ban is, Takács Kati és Kovács Zsolt alakítják, de ahogy az emlékeinkben mindig ugyanolyan idősnek látjuk a felnőtteket, itt sem fiatalodnak meg egy-egy jelenet kedvéért, hanem konstans öregségben stagnálnak. Ha a filmet ideálkeresésként értelmezzük, akkor az apa az, akiben a korábban elvesztett ideálok megtestesülnek, mivel mintha az ő verse lenne a tökéletes alkotás, ő az, aki képes áldozatot hozni azzal, hogy a fia után megy Párizsba egy csomaggal. Az édesapának azonban van egyetlen egész verse címmel együtt, míg Tamás versei mindig kifordítva jelennek meg: valójában sosem tudjuk, meg, hogy miért rosszak.
"Ha egy vers egyszerre időmértékes és ütemhangsúlyos is, az olyan, mintha egyszerre táncolnánk és énekelnénk, vagy mintha lefestenénk egy szobrot", mondta a középiskolai irodalomtanárom, ezzel magyarázva az alkotások formai túltelítettségének kérdését. Az, hogy a Rossz versek generációs filmmé válik-e, majd eldönti a felelős korcsoport. De kétségtelen, hogy mindent megtesz azért, hogy a mostani magyarokhoz szóljon érzelmekben és gondolatokban. Ha a mi életünk nem is mágikus, de giccs nélkül is tele lehet szeretettel. _____________ Felhasznált irodalom: [1] [2]
Reisz Gábor legújabb filmje, a Rossz versek vérbeli posztmodern alkotás. Egyrészt a mágikus realizmus által ironikusan megkérdőjelezi a szubjektum önazonosságát és az abszolút érvényű emlékek létét. Másrészt az Y generáció (1980 és '90 között születettek) tagjai magukra ismerhetnek a megjelenített rendszerváltozás környéki gyermekkor, és a mindenkivel megeső, kínos és szívszorító szituációk láttán, amelyeknek mégis szerves része a feloldozó humor. A cikk spoilereket tartalmaz! Kép forrása: IMDb Mind vágyódtunk már arra, hogy az életünk hasonlítson egy filmre, nagy tetteinket kövesse áthatott elismerés, érzelmeinket kísérje megfelelő hangulatzene vagy találjon ránk az eszményi szerelem, ahogy mindig elképzeltük a fejünkben. A mágikus realizmus leleményessége abban áll, hogy ironikusan kiforgatja az életről alkotott romantikus képünket. Azoknak a műveknek, amelyek ebbe az irányzatba tartoznak, a klasszikus értelmezésben nem mesei, fentről jövő transzcendencia hatja át a világát. A mágikus realista látásmódban a fantasztikum a " valóság rejtett tartozéka ", vagy a " psziché sajátossága ".