– Hát ez ilyen. – Mi ilyen? – A helyzet. – Mondja, ha személyesen jön, kapott volna időpontot? – Nem valószínű, mert alig egy óra alatt elfogyott az összes időpont. – Értem, és akkor most mit lehet csinálni a Papával? – Semmit. – Kérem? – Nem igaz, hogy nem érti, uram, milyen nyelven mondjam? Nincs időpontom, mert elfogyott. – De most akkor mi legyen? – Az, hogy legyen szíves odébb fáradni, mert sokan állnak ön mögött. – Álljunk már meg, az apámnak eltört a csuklója és rosszul forrt össze, ki vannak fordulva a térdei, szüksége van szakorvosra, van beutalója is. Találjunk már ki valamit, kérem. – Annyit tud tenni, hogy ír egy panaszt az igazgatóságnak. – És akkor kapunk időpontot? – Nem. Százával mennek a panaszok, de attól még nem lesz egyetlen ráérő orvos sem. De, nézze, mondok valamit. November tizenötödikén lesz az újabb nap, amikor időpontot lehet kérni decemberre. Próbálják meg. – Gondolja, hogy van esélyünk? – Igazából nem hiszem, megint nagyon sokan lesznek, és megmondom őszintén, fiatalabbak is.
A naplózós módszer ha nem is olyan hatékonysággal ahogy szerettem volna, de bevált. Az elmúlt 124 napból 36 volt zöld nap, ami a naplózás előtti átlagosan minden nap 1 önkielégítés és pornónézés mennyiségéhez képest szerintem jelentős javulás. Nem szeretnék okoskodni, vagy ilyesmi, de (és ez kizárólag az én szerény véleményem) addig nem lehet igazán sikeres és tényleg tartós változásokat elérni, amíg nem tisztázzuk magunkban, hogy kik vagyunk, miért lettünk olyan, amilyenek, miért teszünk meg dolgokat, másokat miért nem. Ez szerintem egy nehéz és fárasztó folyamat, mert ez nem olyan mint matek, ami logikus felépítésű, hanem tele van ármányokkal, amiket néha igaznak hiszünk, végül kiderül, hogy mégsem az és néha ami jó megoldásnak tűnik (mint nekem a játék) arról is kiderülhet, hogy nem jobb, legfeljebb csak néhány körülmény változott. Szép napot mindenkinek!