§ (2) bekezdésében foglalt értelmezési alapelv, amely szerint a polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat a Ptk-val összhangban kell értelmezni. Ezzel nem egyeztethető össze olyan jogértelmezés, amely a Ptk. -ban világos tartalommal meghatározott jogintézménynek más joghatást tulajdonít. Ugyanaz a jogintézmény a jogalkalmazási gyakorlatban nem érvényesülhet két alapvetően eltérő tartalommal. Egy lex specialisnak minősülő jogszabályi rendelkezés értelmezése nem vezethet a Ptk. -ban szabályozott polgári jogi jogintézmény lényeges tartalmától eltérő eredményre. Az elővásárlási jog megsértésének a szankciója ugyanaz kell, hogy legyen minden esetben: a relatív hatálytalanság. A Tanácsadó Testület álláspontja szerint ezért a Ptk. § (2) bekezdése alapján a Földforgalmi törvény 22. 4:211. §-ában foglalt kártérítési felelősség tartalma A Ptk. § (1) bekezdése szerint "az a személy, akinek a kezéhez a tartásdíjat folyósítják, köteles – a kötelezett egyidejű értesítése mellett – a bíróságnak bejelenteni, ha a jogosult tartásra való rászorultsága megszűnt.
Ilyen szabály ugyanis a Ptk. hatályba lépése előtt nem lévén, a bírói gyakorlat a jogalap nélkül felvett (túlfizetett) tartásdíjak elszámolására a jogalap nélküli gazdagodás szabályait alkalmazta. További kérdés, hogy a kártérítés címén fennálló visszafizetési kötelezettség esetén van-e helye kármegosztásnak azon az alapon, hogy a kötelezett felróhatóan nem tett eleget a Ptk. 6:525. §-a szerinti kárenyhítési kötelezettségének (pl. nem érdeklődött a jogosult rászorultságának változatlan meglétéről), azaz a jogosult bejelentési kötelezettségének elmulasztása esetén kizárható-e a kötelezett magatartásának vizsgálata? A Tanácsadó Testület véleménye szerint a Ptk. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősség attól az időponttól kezdődően fennáll, amikor az a személy, akinek a kezéhez a tartásdíjat folyósítják, a jogosult rászorultságának megszűnését (pl. a kiskorú gyermek nagykorúvá válását követően tanulmányai abbahagyását) nem jelenti be, feltéve, hogy e mulasztása alól a Ptk. 6:519. §-a alapján nem tudja magát kimenteni.
Kérdés, hogy ilyen helyzetben az együttműködési kötelezettség megsértése alapján alkalmazandó szerződésszegési szabályok az irányadók, vagy a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell-e alkalmazni. A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a 6:144. § (1) bekezdése olyan speciális szabály, amely a jogosultat, mint a szerződésszegés károsultját is terhelő együttműködési kötelezettség megsértéséért felelős felet a szerződésen kívüli kártérítési felelősségi szabályok szerint teszi felelőssé. Így, ha a jogosult az együttműködési kötelezettségét azzal szegi meg, hogy nem tesz eleget a kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségének, magatartásának következményei a szerződésen kívüli kártérítési felelősség szabályai szerint alakulnak. A Ptk. 6:162. § (1) bekezdése szerint a jogosult a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát a kötelezettel közölni. A (3) bekezdés szerint pedig a közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felelős. A szabály tartalmában a jogosult kárenyhítési kötelezettségét írja körül, ezért kártérítési felelőssége – a Ptk.
A Ptk. 1:2. § (2) bekezdése alapján a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 22. § (2) bekezdése szerinti "szerződésbe való belépés" a Ptk. 6:223. § (1) bekezdésében meghatározott relatív hatálytalansági tényállásként értelmezendő. A Ptk. § (1) bekezdése egyértelműen rögzíti az elővásárlási jog megsértésével való szerződéskötés következményét. Az így megkötött szerződés az elővásárlási jog jogosultjával szemben hatálytalan. Ez meghatározza egyúttal a jogosult igényérvényesítésének a jogi kereteit is. Ha a jogosult él az elővásárlási jogával, vagy a Ptk. § alapján sikerrel érvényesíti az igényét a bíróság előtt, akkor a tulajdonos és az eredeti vevő közötti szerződés vele szemben hatálytalan és az adásvételi szerződés – az elfogadó nyilatkozata folytán – a tulajdonos és közte jön létre. Az elővásárlási joga megsértése miatt pert indító jogosultnak keresetében egyrészt kérnie kell annak megállapítását, hogy az adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, másrészt – az ajánlatot elfogadó nyilatkozat egyidejű megtételével – annak megállapítását is, hogy ennek folytán az adásvételi szerződés közte és az eladó között jött létre.
Ebből következik, hogy kártérítés címén a kötelezett a kezéhez folyósított tartásdíj visszafizetését a 6:533. § (1) bekezdésére tekintettel irányadó 6:22. § (1) bekezdésében meghatározott öt éves elévülési határidőn belül érvényesítheti, függetlenül attól, hogy a tartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetésére csak későbbi időponttól kezdődően kerül sor. § (1) bekezdésének a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályaira utalása azt is jelenti, hogy a kötelezettet, mint károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli. Az e kötelezettségének felróható megszegése miatt keletkezett kára megtérítésére nem tarthat igényt. E vonatkozásban tehát a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az adott helyzetben elvárható módon nyomon követte-e a jogosult rászorultságának fennállását (pl. hogy gyermeke nagykorúvá válását követően folytat-e további tanulmányokat), és a rászorultság hiányáról történő tudomásszerzését követően az elvárható időn belül fellépett-e tartási kötelezettségének megszüntetése érdekében.
§ (1) bekezdésének utaló rendelkezése folytán – a deliktuális kártérítési felelősség szerint alakul, felróhatósági természetű, és kármegosztásra adhat alapot. A Tanácsadó Testület álláspontja szerint továbbá a 6:144. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazandó akkor is, ha a jogosult a szerződésszegő kötelezettel szemben nem kártérítési igényt, hanem más, a szerződésszegésre alapított követelést, például kellékszavatossági igényt érvényesít. Ha a jogosult követelése nem pénz fizetésére irányul (pl. hibás teljesítés esetén elállás), nincs helye sem a jogosulti követeléssel szemben a kötelezett által érvényesíthető kártérítési igény beszámításának, sem a kármegosztásnak.
Az e kötelezettségének elmulasztásából eredő kárért a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint felel. " Bejelentés esetén a bíróság a tartási kötelezettséget peres eljárás lefolytatása nélkül szünteti meg, a bejelentése elmulasztása esetén a kötelezett a megszüntetést perben kérheti [4:211. § (2) bek. ]. Az eljárási szabályokra tekintettel per esetén a tartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetésére legfeljebb a kereset megindítását megelőző hat hónaptól kezdődő időponttal kerülhet sor [Pp. 361. § (3) bek., régi Pp. 230. § (3) bek. A gyakorlatban felmerült, hogy a fenti jogszabályi környezetben, a családjogi tartás körében a Ptk. által meghonosított kártérítési felelősség jelentheti-e a tartási kötelezettség megszüntetésének időpontja előtt rászorultság hiányában felvett tartásdíjak kártérítés címén történő visszafizetését, vagy az csupán a tartásdíj megszüntetése iránti igény érvényesítésével kapcsolatos költségekre terjed ki (pl. tudakozódási-, utazási költség, kiesett jövedelem, a perrel felmerült költségek).