A határozott idejű munkaviszony munkavállalói felmondása csak akkor jogszerű, ha arra igazolhatóan olyan okból kerül sor, amely ok miatt a munkaviszony fenntartása a munkavállaló számára lehetetlen, vagy körülményeire tekintettel, aránytalan sérelemmel járna. Például tipikusan ilyen ok a munkavállaló magánéleti, személyi családi körülményeiben beálló változás (munkavállaló egészségi állapotában beálló változás, hozzátartozó ápolása, gondozása), de ide tartozhat például a munkaviszony lényeges, a munkáltató által egyoldalúan módosítható elemeinek megváltoztatása is. Megjegyzendő, hogy a határozott idejű munkaviszony a határozott idő tartama alatt nagyobb biztonsággal biztosítja ugyan a munkáltató munkaerő-, illetve szakember-szükségletét, a munkáltatónak azonban, ha határozott idejű munkaszerződést köt a munkavállalóval, számolni kell azzal is, hogy saját maga is nehezebben szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt. Erre ugyanis csak a felszámolási- vagy csődeljárás tartama alatt, vagy a munkavállaló képességére alapított okból, vagy akkor kerülhet sor, ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik.
Míg előbbi követelmény orvosi igazolások bemutatásával vagy más alkalmas módon többnyire alátámasztható, addig utóbbinál a bíróság mindig egyedileg vizsgálja azt, hogy konkrét szituációban a fél számára a kialakult helyzet egyéni körülményeit is figyelembe véve okoz-e olyan szintű nehézséget, amely a munkaviszony megszüntetését indokolja. Álláspontom szerint egy új, jobban fizető állás elfogadása például nem meríti ki e törvényi követelményeket. A munkavállaló határozott idejű munkaviszony felmondása során a felmondási idő 30 nap, amely legkorábban az írásbeli megszüntető jognyilatkozat közlését követő napon kezdődhet. Vagyis, amennyiben például 2016. június 30-i nappal közöljük a felmondást a munkáltatóval, a felmondási idő letöltése – eltérő rendelkezés hiányában – július 1-jén kezdődik, a munkaviszony pedig 2016. július 30. napjával szűnik meg. Mivel a határozott idejű munkaviszony megszüntetésének indokaként a munkavállaló oldalán szinte mindig méltányolható magánéleti ok áll fenn, ezért felmerülhet a kérdés, hogy el lehet-e tekinteni a 30 napos felmondási időtől, a felek megállapodhatnak-e ennél rövidebb felmondási időben.