(Az itt élő papnőknek ugyanis tilos volt férjhez menniük és halálukig szűzen kellett maradniuk. ) Az intézkedés megkésettnek bizonyult, ugyanis 9 hónap múlva Rea Silvia ikerfiúkat hozott világra. Óriási botrány tört ki. A templomi szabályzat értelmében Silviát meg kellett volna ölni, de figyelembe vették, hogy a király lánya, így csak kizárták a közösségből és hazaküldték az apjához. A jelek szerint tehát Amulius király nem álmodott, valaki megtermékenyítette a leányát. (A történet folytatásából az is kiderül, hogy kicsoda. ) Nehogy a jóslat valóra váljon, a kegyetlen uralkodó odaadta a csecsemőket, egy hű szolgájának, akiben tökéletesen megbízott, és azt parancsolta, hogy fojtsa őket vízbe. Faustinus a királyi nyájak pásztora ezúttal nem teljesítette ura akaratát. Szánalom ébredt benne a védtelen apróságok iránt, elvitte őket a saját házába, ahol a felesége szoptatta és fel is nevelte a fiúkat. Most néhány Kedves Olvasó jogosan vetheti fel a kérdést: a legenda úgy tudja, hogy az ikreket egy nőstény farkas táplálta.
Mindenki ismeri Romulus és Remus történetét.,, A kegyetlen Amulius, Alba Longa (ez a városállam az Appennini-félsziget területén volt) királya álmot látott. Azt "álmodta", hogy a lánya Rea Silvia szobájába belebegett egy hatalmas hímtag, közben egy hang ráparancsolt a leányra, hogy háljon együtt vele. A király fel akart ugrani, hogy megmentse a lányát, de nem tudott mozdulni. Ordítani akart az őrségnek, de nem jött ki hang a torkán. A király leánya engedelmeskedett az idegen hang felszólításának. " Ugye ez már ismeretlennek hangzik? És Romolus égi szekere? Nem, valahogy ez is kimaradt.. Lássuk az eredeti történetet, amit történetírók alapján ismerünk! Másnap kora reggel Amulius hívatta az udvari álomfejtőket és jósokat, hogy adjanak magyarázatot az álmára. A magyarázat elég komoran hangzott: a királynak fiúunokái születnek ugyan, de felnőve meg fogják őt ölni. Az uralkodó nem akarta megvárni a jóslat beteljesedését, parancsot adott, hogy leányát e haladéktalanul szállítsák a Vesta szüzek templomába, hogy ezentúl ott éljen.
Silvia (ejtsd: szilvia), Vesta (ejtsd: veszta) papnője szorgalmasan ellátta feladatát az istennőszentélye körül. Így történt egy szép tavaszi hajnalon is. Már korán, napkeltekor elindult hazulról, kiment a közelben lévő folyócska partjára, hogy kristálytiszta vizet merítsen az áldozathoz. Nehéz agyagkorsót vitt a fején. Mikor a folyó partjára ért, a korsót letette, maga pedig megpihent a harmatos fűben. A lágy szellő, a simogató tavaszi szél álomba ringatta. Azt álmodta, hogy az oltár mellett áll, s míg a szent szolgálatot végzi, a haját lefogó gyapjúszalag földre esik. Leesik a szalag, és íme, ahol földre esett, azon a helyen két pálmafa nő ki, szép szál, sudár egyenes, dús lombú, hogy az egész égboltot befödi. Ám ekkor hirtelen ott terem a gonosz Amulius (ejtsd: amuliusz), a bitorló király, és éles fejszével ki akarja vágni a két fát. Silvia felkiáltott álmában: "Jaj, szegények! …Ne bántsd őket gonosz király! " Mit sem használna a leány ijedtsége, de csodás jelenés támad hirtelen: megjelenik Marsnak, a hadak istenének szent madara, a harkály, véle egy farkas is, és az isteni küldöttek megvédelmezik a fákat.
Amulius ereje megtörik. Erre ébredt fel silvia. Nem értette ugyan az álmot, de annyit sejtett, hogy valami jót jelent. Vidáman ugrott fel, megtöltötte korsóját, és hazafelé indult. Nem is sejtette, hogy míg álmodott, Mars isten megszerette őt. Ennek s szerelemnek gyümölcseként Silvia két erőteljes ikerfiút hozott a világra. Egyiket Romulusnak, a másikat Remusnak nevezte el. Mikor ez Amuliusnak tudomására jutott, szörnyű haragra lobbant. Megparancsolta, hogy az anyát vessék föld alatti börtönbe, a gyermekeket pedig dobják a Tiberisbe (ejtsd: tiberisz). A szolgák elindultak teljesíteni a parancsot, de ahogy vitték a kisfiúkat a tiberis felé, megsajnálták őket. Milyen szépek és erősek! – mondta az egyik. Mennyire hasonlítanak egymáshoz! – mondta a másik. De talán ez még elevenebbnek látszik – mondta a harmadik, Romulusra mutatva. De mindkettőjük arca, tekintete előkelő származásról, talán isteni eredetről tanúskodik. Vajon melyik isten lehet az apjuk? – vette át ismét a szót az első. Ilyen beszélgetés, tanakodás közben értek el a Tiberishez, és ha sajnálták is a csecsemőket, eszükbe jutott a kegyetlen Amulius parancsa.