Olyan izgalmas dolgok várják a piciket, mint például a kisvonat és jégpálya, nem máshol, mint a főtéren. Egy percig sem kell attól tartani, hogy hamar megunja a legkisebb generáció ezeket a dolgokat, hiszen amint az egyiknek vége, jöhet is a következő szórakoztató programlehetőség. Debrecennek még egy plusz pontot is adnék, mégpedig a páratlan szépségű karácsonyfájáért, amit minden évben gondosan választanak ki, majd díszítenek fel. Önmagában ez is elég arra, hogy örömet nyújtson a vásár meglátogatása, hiszen percekig biztosan gyönyörködhetünk a fa szépségében. Meg kell említenem azonban a sok jó mellett még egy csodás dolgot. Advent idején mindig díszes ruhába öltöztetik a Régi Városháza épületét, melynek hatalmas pozitívuma, hogy a belső udvarán "Angyalliget" és kézműves vásár vár minden kedves látogatót. A résztvevőknek lehetőségük nyílik megkóstolni a város bejglijét, és természetesen a karácsony elmaradhatatlan mézeskalácsát. A városháza előtt a Debreceni Mézeskalács Háza és a Debreceni Cukrászok Háza leírhatatlanul finom és hatalmas kínálattal várja az édesszájúakat.
Viszont ezekért még így is bőségesen kárpótolja az embert a Japán (pontosabban Wes Andersonosan Japán) atmoszféra, amire rájátszik a sajátos narráció: a japán szereplőket általában egy másik szereplő tolmácsolja. Mindemellett - bármily meglepő is legyen - a Kutyák szigete édestestvére A Grand Budapest Hotelnek. A közép-európai nemzetek után Anderson most a távol-keletről mesélt sajátos stílusában (be is rágtak rá), a filmben ábrázolt diktatúra, a múltból eredeztethető harag, avagy becsület kérdése mind-mind erre, a világ ezen sarkából furcsának ható gondolkodásmódjára reflektál, de közel sem annyira, hogy a film ínyenceknek megfeküdje a gyomrát és kutyamód érezzék magukat utána. A cikk szerzője a filmet az Egyesült Királyságban látta. A Kutyák szigete magyarországi bemutatója május 3-án esedékes.