Ám határozottan kijelenthetjük, hogy ez a könyv nem nekik szól. Ha ilyen igényeik vannak, ha olyan paradox jogrendszer áldozatai, amely előírja, hogy súlyos anyagi gondjaik megoldásához le kell doktorálniuk, jobb, ha a következő két dolog közül választanak: 1. befektetnek egy ésszerű összeget, és mással íratják meg a szakdolgozatukat; 2. lemásolnak egy néhány évvel korábban, más egyetemen benyújtott szakdolgozatot. (Nem célszerű egy nyomtatásban már megjelent művet lemásolni, még akkor sem, ha idegen nyelven íródott, mert ha a tanár egy kicsit is tájékozott, tudhat a létezéséről; ám egy Cataniában készült szakdolgozat lemásolása Milánóban már kitűnő lehetőséget kínál a dolog megúszására. Természetesen meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a szakdolgozat bírálója nem tanított Cataniában, mielőtt Milánóba került. A szakdolgozat másolás tehát alapos kutatómunkát igényel. ) … Azért adtunk ilyen paradox tanácsot, hogy megerősítsük a tényt, miszerint ez a könyv nem kívánja megoldani a fennálló társadalmi szerkezet és jogrendszer súlyos problémáit.
Umberto Eco (Alessandria, 1932. január 5. – Milánó, 2016. február 19. ) Sokak szerint a modern európai kultúra egyik nagy tréfamestere. Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, Aquinói Szent Tamás ról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál. A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája. Az igazi világhírt végül irodalmi munkássága, konkrétan A rózsa neve című regényével nyerte el. Az Iron Maiden nevű brit heavy metal együttes is írt egy 11 perces eposzt e mű alapján, címe Sign of the Cross. " Meg akartam ölni egy szerzetest " – nyilatkozta szerényen Eco, amikor motivációiról kérdezték. A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit a következő regény, a Foucault-inga előtt. A tegnap szigete már igazi nehéz, barokk műveltség-regény, Eco részéről pedig igen izgalmas, briliánsan véghezvitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból.
Pietro Verri ( 1728 – 1797) Giambattista Vico ( 1668 – 1744) Elio Vittorini ( 1908 – 1966) Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ A lista azon szerzők nevét gyűjti, akiknek 1) magyarul is megjelentek művei; vagy: 2) akiknek életéről az Interneten publikált vagy nyomtatott irodalomtörténeti munkákban egy bekezdésnél több információ található, és 3) a magyar Wikipédiában már van vagy a közeljövőben készül róluk külön szócikk. Kérjük csak ezen szempontok alapján adj hozzá új neveket a listához (a kevéssé ismert neveknél lehetőleg a forrást is megjelölve), és ne másolj át egy az egyben terjedelmes névlistákat pl. a többi Wikipédiából. ↑ A legnagyobb klasszikusokról és legolvasottabb szerzőkről viszonylag bőséges, részletekbe menő szócikk található az angol vagy más nyelvű Wikipédiákban és a magyar Wikipédiában is, illetve ha ez utóbbiban még nincs, a közeljövőben itt is el fog készülni a részletes szócikkük. Ezek a szerzők továbbá a következő szempontoknak felelnek meg (forrással alátámaszthatóan): a klasszikus szerzők esetében: több egymástól független, önálló irodalomtörténeti könyv vagy tanulmány jelent meg róluk az elmúlt 25 évben (akár az Interneten publikált, akár nyomtatott formában), amelyek az életművük lezárulása után készültek a legolvasottabb szerzők esetében: egy vagy több művük az országuk bestseller -listáján az elmúlt évtizedben legalább három éven át a legolvasottabb 5-10 szépirodalmi mű között szerepel, vagy valamilyen országos olvasói statisztikában az első 5-10 név között van.
Ez a lista Olaszország, illetve az egykori Itália olasz nyelven, olasz dialektusban vagy latinul alkotó íróit és költőit tartalmazza névsor szerint, évszámmal ellátva. [1] (A legnagyobb klasszikusok vastag betűvel és * jellel jelölve.